Eszerint a Prieuré de Sion megölt nagymestere, a templomosok rendjének utóda, halála előtt rejtjeles üzenetet hagyott hátra unokájának. Ez az üzenet nem más, mint a Da Vinci-kód, amely a katolikus egyház által titokban tartott dokumentumokra és igazságokra vonatkozó döntő jelentőségű utalásokat tartalmaz. Brown szerint a Grál nem szent kehely, hanem különféle dokumentumok összessége, amelyek azt "igazolják", hogy Krisztus nem Isten Fia, hanem Mária Magdaléna hitvese és Sára lányuk apja. Bő húsz évvel ezelőtt ezzel az elmélettel egyszer már előállt M. Baigent, R. Leigh és H. Lincoln, azt állítva A szent Grál és örökösei című művükben, hogy Krisztus kereszthalála után Mária Magdaléna még két további gyermeket szült volna Jézusnak. A Merowing uralkodóház és néhány más európai főnemesi család Sára leszármazottainak tekinti magát, miközben "vérrokonságukból" azt az igényüket is eredeztetik, hogy ők adják a titkos társaság mindenkori nagymesterét, sőt a "Grál őrzőjét" is. Dan Brown és elődei apokrif és gnosztikus iratokat tanulmányoztak át, így az sem kerülhette el a figyelmüket, hogy a Korán negyedik súrája mit tartalmaz: "Lásd, megöltük Jézust, a Messiást, Mária fiát, Allah követét" - de mégsem ölték meg, nem is őt feszítették keresztre, hanem egy hozzá hasonlót." Az a legenda, mely szerint Krisztust egyáltalán nem feszítették keresztre, arra késztette Mohamedet, hogy Jézust Allah irányába mozdítsa el. A modernebb változat azonban az, amely szerint Krisztus Mária Magdalénával élt családi életet. A Da Vinci kód című filmnek és az említett könyveknek ez a központi mondanivalója. Az a szerep, amelyet ebben az összefüggésben többek között Leonardo Utolsó vacsorája játszik, a valódi és hamis történelmi dokumentumokra történő utalások, Sandro Boticelli, Sir Isaac Newton, Victor Hugo és Pierre Plantard alakjainak felvonultatása, vagy éppen számos templom helyszínként való szerepeltetése egészen a skóciai Roslinban található Rosslyn-kápolnáig, inkább periférikus jellegűek, és - amellett, hogy a történetet thrillerre hangszerelték - a könyv, illetőleg a film nyilvánvalóan nélkülözhetetlen áltudományos eszköztárához tartoznak. A "tudománynak" természetesen az eddig eltitkolt igazságokat "igazolnia" kell annak érdekében, hogy saját hitelességét megalapozza!
Hogyan is áll tehát a helyzet azzal az állítással, hogy Krisztus mindössze egy kiváló férfiú volt, Mária Magdalénával tartott fönn viszonyt, és egyáltalán nem halt kereszthalált? Hogy valaki Krisztust Isten Fiának tekinti-e, vagy pedig mindössze egy jelentős embernek, kétségtelenül minden egyes ember esetén, megérintve Igéje által, a saját felismerésén múlik! Azoknak, akik Jézust Isten Fiaként ismerték fel, valósággal nyomasztó az a tudat, hogy az Isten és az emberiség között lejátszódott egyik legszörnyűbb tragédiát egyszer csak puszta érzékcsalódásként értelmezzék. Elég borzasztó volt már az is, hogy az Isten Fián és az ő Igéjén megesett bűntettet úgy értik félre, hogy a kivégzése végső soron a bűnös emberiségért szándékosan végrehajtott engesztelő halál volt. Azt állítani azonban, hogy keresztre feszítése meg sem történt, csak a legnagyobb tudatlanságból, netán a valós történet tudatos meghamisításából származhat, utóbbin nem Mohamed értelmezését értve. Ugyan mi haszonnal jár az a feltételezés, hogy Jézusnak Mária Magdalénával volt viszonya? Tényleg a saját mértékünkkel kell az Isten Fiát mérnünk, és a saját viselkedési mintáinkból kiindulni, amikor róla beszélünk? Nem kétséges, hogy Krisztus és Magdaléna, miként Krisztus és legkedvesebb tanítványa, János között mély isteni-szellemi közelség volt. Nem Mária Magdaléna volt-e az, akinek elsőként jelent meg a feltámadott, akit nevén szólított, hogy felismerje az Úr megdicsőült testét? Feljogosít ez arra, hogy az előbbi következtetéseket vonjuk le? Még egyszer: Hátat kellene fordítanunk a modern, zsurnalisztikus voyeurizmusnak Mária Magdalénával kapcsolatban. Nagyon is eljött az ideje és igencsak sürgető volna, hogy felfedezzük benne a jelentős, mély lelkületű asszonyt, és másképp tekintsük az erőteljesen intuitív, női vallásosságot, mint ahogy a patriarchális szellemiségű keresztény egyházak tették - Dan Brownnak ez is mindenképp egyik kitűzött célja. Jézus küldetése és üzenete Mindenesetre kevésbé Krisztus személyének kellene a vizsgálódás középpontjában állnia, annál inkább művének, az Igének, amit elhozott hozzánk, amelynek igazságáért még a kereszthalált is magára vette! Bőven van mit tennünk, hogy megértsük és a gyakorlatba átültessük Isten Igéjét, melynek központi mondanivalója a Hegyi beszédben hangzott el! Most pedig vizsgáljuk meg azt az állítást, hogy Jézus vérrokonait - ezek lehettek volna testvéreinek utódai is - kezdettől fogva magasabb szellemi pozíciók illetnék meg, és arra jogosítanák fel őket, hogy a "Grál védelmezői" legyenek. Ezáltal nem azok a lelki-szellemi képességek válnának fontossá, amelyekre az ember inkarnációról-inkarnációra vándorolva szert tesz, hanem vérének öröksége! Úgy tűnik, mintha az angol nyelvű szerzők, és az őket lelkesen fogadó közönség még nem lépett volna túl a 20. század 30-as éveinek áldatlan felfogásán. Akkoriban a "tiszta vér Gráljáról" volt szó (H. Rauschning), vagyis a Grál fogalmát materialista, illetve rasszista értelemben szűkítették le. De mi is a Grál? Amikor Krisztus a szamáriai asszonnyal találkozik Jákob kútjánál, az "élő víz forrását" kínálja neki: "... de aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé nem szomjazik meg, hanem a víz, amelyet adok neki, örök életre szökellő vízforrás lesz benne." Krisztus úgy beszélt az emberekhez, hogy azok megértsék a szavait. Az "élő víz" helyett beszélhetett volna a "Grál örök erejéről" is. Az utolsó vacsoránál a kenyér és a bor szétosztásánál szintén utalhatott volna a Szent Grálra. A Grál keresésének semmi köze egy titokzatos kincs felkutatásához, hanem az ember legbensőbb magvának, a szellemnek vágyában nyilvánul meg, hogy részesedhessen az életet adó kehely által közvetített legmagasabb erőből, hogy - miután megszabadult hibáitól és gyengeségeitől, vagyis szellemileg éretté vált - e földi vándorlásból egyszer majd hazatérhessen a szellemi birodalomba. Abd-ru-shin Az Igazság fényében című könyvében fellebbenti a fátylat a Szent Grál rejtélyéről, és egyúttal kiemeli a misztikus homályból: A Teremtés legmagasabb, legszentebb helyén valóban ott található a Grál - egy olyan erőközpont, mely a lüktető életáramot a Teremtő örök létéből átadja a körforgásban lévő Teremtésnek, megtartva ezzel annak elevenségét, és ezáltal az összes teremtménynek, az embernek is azt az erőt ajándékozza, ami lehetővé teszi és elősegíti fejlődését ezen a Földön. Kapcsolódó cikkek, írások: Az Igazság fényében - Grál-üzenet Mária Magdaléna Mi a Grál? Külső hivatkozások: Da Vinci kód a Wikipédián Korábbi cikkek a témábanSaját oldalak
Ha regisztrál, hozzáférhet további kiadványainkhoz, videokhoz, résztvehet akcióinkban és naprakész információkhoz jut.
Ajánló
Ajánló
Audio
Video
This text will be replaced
|