Kevesen tudják, hogy az újjászületés tana i.sz. 553-ig a keresztényektől sem volt idegen. Szorosan kapcsolódott Origenes (Órigenész) tanaihoz, amelyeket aztán a konstantinápolyi zsinat betiltott. Waltraud Große a legfontosabb összefüggéseket történelmi nézőpontból világítja meg.

A WHO becslése szerint több mint 3,6 milliárd halottra tehető a Kr.e. 3750 óta lezajlott háborúk áldozatainak száma. Ez a szám kicsivel több, mint a fele a világ jelenlegi népességének. Persze ez csupán egy becsült adat, mivel nincsenek részletes kimutatások a régmúlt áldozatainak pontos számát illetően. Ezzel ellentétben viszont biztos, hogy a II. világháború vége óta több mint 100 háború tört ki, és ezekben 21 millió ember pusztult el, azaz átlagosan véve a háború minden percben egy újabb áldozatot követelt. A háborúk tehát elkerülhetetlenül hozzátartoznak az emberiség sorsához? Hogyan lehet, hogy az emberek újra és újra elveszítik önkontrolljukat, és mások emberi méltóságát figyelmen kívül hagyva egymás életére törnek?

János a neki adományozott kinyilatkoztatásban "egy napba öltözött asszonyt" (Jel. 12. fejezet) látott. Az emberek már évszázadok óta próbálják megfejteni, hogy ki lehet ez a titokzatos asszony, a sok találgatás pedig már teljesen összezavarja az embert. Egyesek úgy vélik, hogy az asszonyt a keresztény egyház megszemélyesítőjének kell tekinteni, azonban lehet Izrael, az Ószövetség Istennel való közösségének a szimbóluma is. Nagyon elterjedt az a nézet is, miszerint itt a Messiás, tehát Jézus földi anyjáról, Máriáról van szó, az asszonnyal lévő gyermek pedig Jézus.

Számos ember állítja, hogy mi választjuk a családunkat. Azonban sok gyermek és szülő, akik újra meg újra konfliktusba kerülnek egymással, kénytelenek eltűnődni azon, hogy vajon tényleg ők választották egymást, vagy együttlétük csupán a véletlen műve? Minthogy szabad akarattal vagyunk felruházva, valóban meg tudjuk választani, melyik családhoz tartozzunk?

A halál közelébe került emberek gyakran számolnak be testen kívüli élményeikről. De vajon milyen tudományos értéke van ezeknek a leírásoknak? Michael Oort, a németnyelvű testvérfolyóiratunk munkatársa, erről kérdezte Pim van Lommelt holland kardiológust, aki a halálközeli élmények alapos tanulmányozása alapján arra a jelentős következtetésre jut, hogy a tudat testen kívül is létezik!

Napjainkban igen gyakran hallani, hogy valamit csodának neveznek. Szinte teljesen elcsépeltté válik e fogalom. A "csodával" felcímkézve TV-sorozatokat, regényeket és más termékeket adnak el, mert a "csodák" garantálják a legnagyobb keresletet. De miért olyan nagy a csodában való hitünk - miközben kevesen veszik a fáradságot, hogy igazán a dolgok végére járjanak?

Tudatunkat illetően sajátságos ellentmondásban élünk: Az iskolában azt tanítják, hogy az ember valódi "énje" a szürke állományban van, míg élettapasztalataink egészen mást mutatnak: Minden ember egy olyan oszthatatlan "egészként" éli meg magát, amely nem köthető egyetlen szervhez, még a fizikai testhez sem. Azt mondjuk: "Fáj a fejem, a hátam, a hasam stb." De ki az az "én", aki ennek tudatában van? Christopher Vasey az agykutatás eredményeit figyelembe véve közelíti meg ezt a kérdést, és arra a következtetésre jut, hogy az "ember központja" mégsem az agyban található.

Létezik egy törvény, amely döntő jelentőségű az egész Teremtés létezé­sét tekintve: az adás és a vétel közötti szükséges kie­gyenlítés törvénye.
A Teremtésben minden folyamat ennek a törvénynek van aláren­delve, ­legyen szó akár az égitestek erőjátékáról, akár a földi test egyen­súlyérze­téről.

Az emberi testben számtalan idegdúc van, mégis közülük csak egy, a napfonat (plexus solaris) az, amely általánosan ismert. A napfonat abban is egyedülálló, hogy a néphit szerepet tulajdonít neki az érzelmek és a lelki élet terén – míg orvosi szemmel nézve a napfonat mint idegdúc csak a testi szervekre hat. Christopher Vasey utánajárt, hogy van‑e alapja a fenti, általánosan elterjedt véleménynek, és van-e összefüggés a Bibliából ismert ezüstfonal és a napfonat között. A szerző arra a következtetésre jut, hogy a napfonat (plexus solaris) valóban központi szerepet tölt be az emberi létezés folyamán, amely messze túlmutat az anyagi síkon.

Ron Howard által Dan Brown regényéből rendezett A Da Vinci-kód című hollywoodi film révén ismét számos spekuláció témája lett a Grál. A szenzációsan tálalt történet középpontjában ezúttal a titkos tudás, a hatalom és egy gyilkosság áll, nemkülönben egy titkos szervezet hajtóvadászata, állítólag az "Opus Dei" nevű egyházi csoporttal a háttérben. Mire alapoz a Da Vinci-kód című film? Mennyire hiteles és megalapozottak Dan Brown története? Jézus Krisztusnak valóban viszonya volt Mária Magdalénával?

Dr. Raymond Moody a halálközeli élmények nemzetközi szinten is leghíresebb kutatója. 1975-ben jelent meg az "Élet az élet után" című könyve, amely úttörő mű volt ezen a területen, és amely azóta több mint 10 millió példányban kelt el. Moody 1944-ben született a Georgia (USA) állambeli Porterdale-ben. A pszichiátria és a filozófia doktora, akinek mindezidáig tíz könyve jelent meg. A következő oldalakon egy átfogó interjú első részét olvashatják, amelyet angol nyelvű testvérújságunk, a GrailWorld munkatársa, MICAH RUBENSTEIN 2000-ben készített a kutatóval egy gambieri (Ohio) konferencia után.

A földi lét egy nagy iskola az emberi szellem számára. Itt kell elérnie fejlődésében azt a tudatszintet, amely végérvényes elszakadást jelent a földi léttől, és folyamatos, tartós felemelkedést hoz magával a fényes magasságokba, mígnem önmagát tudatosított emberi szellemként beléphet a Paradicsomba.

Az emberi szellem sok lépcsőfokon keresztül történő öntudatossá válása, és a sokrétű teremtéstudás ehhez szükséges elsajátítása azonban nem valósítható meg egyetlen földi élet alatt.