Vérmérséklet és egészség Egy és ugyanazon terápiának nagyon különböző hatásai lehetnek. Egy gyógynövény egyes emberekre erősen hat, míg másokra gyengén, vagy egyáltalán nem. Ugyanez igaz az akupunktúrára, a homeopátiára, a vízterápiára és így tovább. Miért hatékony egy kezelés több beteg esetében is, de mégsem minden esetben ? Egyes kutatások arra utalnak, hogy a vérmérséklet lényeges tényező. Christopher Vasey, természetgyógyász, leírja azt a négy csoportot, amelyekbe az emberek fizikai tulajdonságaik alapján sorolhatóak, és bemutatja, hogyan fonódik össze egymással az egészség és a vérmérséklet.

Az egyes vérmérsékletek más-más tesi alkattal párosulnak. Az egyes vérmérsékletekkel négy különböző szervrendszer hozható összefüggésbe: az emésztőrendszer, az idegrendszer, a vázizom rendszer, valamint a szív és a tüdők rendszere (a keringési rendszer). Ezek a szervrendszerek a különböző emberekben különböző erősségűek. Az egyik rendszer mindig fejlettebb lesz a többinél, és ily módon befolyásolja testünk felépítést.

Valamely szervrendszer kiemelkedő volta megmutatkozik a kérdéses személy vérmérsékletében is. A flegmatikus személy esetében az emésztés a domináns, a melankolikusnál az agy és az idegek, a kolerikusnál a csontok és az izmok, a szangvinikusnál viszont a szív és a tüdők dominálnak.

Önmagában valamely szervrendszer dominanciája még nem határozza meg egy adott személy vérmérsékletét. Figyelembe kell venni még a pszichikai összetevőt is. Testi felépítésünk, és az a mód, ahogyan teszünk valamit, szorosan összefonódik. Így tehát a kolerikus embernek jól fejlett vázizom rendszere van, és emellett aktív, atletikus és vállalkozó szellemű. A fizikai aktivitáshoz szükséges szervek kivételesen jól fejlettek segítve őt abban, hogy sikeres legyen az életben, de ugyanakkor ezek a szervek azok, amelyek az erőteljes igénybevétel miatt megbetegedhetnek, elhasználódhatnak.

Ily módon a vérmérséklet lehetővé teszi, hogy az embereket négy csoportra osszuk, és mindegyik csoport tagjai hasonló fizikai felépítéssel, életstílussal, a betegségek iránti fogékonysággal rendelkeznek, valamint hasonlóan reagálnak a kezelésekre.

Mivel a vérmérsékleteknek megvannak a maguk jellemző tulajdonságai, így meg tudjuk őket egymástól különböztetni. Azonban mindegyikünk valamiféle "ötvözet", mivel a valóságban a vérmérsékletek sohasem találhatóak meg "tiszta" formájukban. A következő leírások olvasásakor ezt érdemes szem előtt tartani.


A szangvinikus típus

A szangvinikus vérmérséklettel rendelkező embereknek általában erős szívük és tüdejük van. A mellüreg a test legjobban fejlett része. A szangvinikus típusok megjelenése tömzsi, széles, hízásra hajlamos, rövid karokkal és lábakkal. A fizikumukról kapott általános benyomás jellemző más testrészek esetében is: A fejük és a kezük inkább széles ill. vastag, mint hosszú, a pofacsontjuk jellegzetes, bőrük egészséges színű.

A szív és a tüdők aktivitása, amelyeknek az a feladata, hogy a vérkeringést és a légzést működtessék, állandóan fokozott. A szangvinikus személy ennek megfelelően mozgékony, életvidám, nyitott társas lény, aki lelkesedik az életért, kedveli a jó beszélgetéseket, élvezi az utazásokat, és vonzza minden olyan tevékenység, amely stimulálja a szívet és a légzést.

A társas kontaktushoz és gasztronómiai élvezetekhez való vonzódásuk túlzott evéshez és iváshoz vezethet, különösen az olyan stimuláló ételek és italok esetében, mint a vörös hús, a kolbász és az alkohol. A keringéssel és a légzéssel kapcsolatos egészségügyi problémái támadhatnak. A vére besűrűsödik, a keringése lelassul. Szív és keringési betegségek alakulhatnak ki (vénás elváltozások, trombózisok, magas vérnyomás, szívroham), valamint légzési nehézségek (tüdő vizenyő, asztma).


A melankolikus típus

A melankolikus vérmérsékletű emberek esetében az agy és az idegrendszer különösen jól fejlett. Mivel sem az emésztőrendszerük, sem a tüdejük, sem az izomzatuk nem különösebben erős, nem jellemző rájuk a molettség. Magasak és vékonyak. A testük törékeny, a végtagjaik finomak, az izületeik kidudorodhatnak. A fejük széles, különösen az agykoponya táján.

A melankolikus típus hajlamos a megfontoltságra, a mérlegelésre és az elemzésre. Ezen hajlama a megjelenését visszahúzódóvá, komorrá, melankolikussá teszi. Ideges és érzékeny, könnyű rá hatni, nehezen dönt, ideges és stresszes, de egyben mozgékony és élettel teli, a keze és a lába sohasem nyugszik. Élvezi mind a fizikai serkentőszereket (kávé, tea, dohány, erősen fűszerezett ételek és így tovább), mind a pszichéseket, ami nyugtalan életstílushoz vezet. Nagyon szeret kimozdulni otthonról, és igazán élvezi a jó beszélgetéseket.

Mivel a melankolikus személynek gyenge az emésztőrendszere, ezért csak keveset eszik, de gyakran és rendszertelenül. Idegi terheltsége olyan zavarokhoz vezethet, mint az idegesség, a szorongásos állapotok, mint például stressz, depresszió, ideggyulladás, idegi eredetű fájdalmak, migrén, álmatlanság.


A kolerikus típus

A kolerikus vérmérsékletű embereknek jól fejlett váz-izom rendszerük van, ami atletikus megjelenést kölcsönöz nekik, szögletes arccal és testtel. A szemöldökük egyenes, a tekintetük átható. A hangjuk és a viselkedésük nyugodt erőről árulkodik.

A kolerikus személyt a szenvedélyes természete állandóan aktívan, mozgásban tartja. Kiváló sportoló, és szereti magát fizikai aktivitással kifárasztani - számára ez örömet és kihívást jelent. Gyorsan reagál, és inkább cselekszik, mint gondolkodik. Ha valami túl lassú, vagy aktivitásában megzavarják, nagyon hamar türelmetlen és bosszús lesz.

A kolerikus emberek hajlamosak túlenni magukat "erős" ételekkel, mint például hús, kolbászok, gabonafélék, cukor, zsírok, valamint ha fáradtak, szívesen fogyasztanak olyan serkentőket, mint az alkohol, kávé, dohány.

A túl sok mozgásra való hajlam okozhat izomszakadásokat, töréseket, íngyulladást és izületi problémákat (ficamokat, reumát, izületi gyulladást). A nem megfelelő étrend elsősorban epehólyag problémákat okoz (máj és epehólyag eltömődéseket és fertőzéseket).


A flegmatikus típus

Az emésztő szervrendszer dominanciája a flegmatikus vérmérsékletű személynek magas, erőteljes testet kölcsönöz. Élvezi az evést, de az élete nem túl gazdag mozgásban, inkább lassú, és ezért nem égeti el az általa elfogyasztott kalóriákat. Hajlamos az elhízásra, mivel a teste gyorsan eltárolja a zsírokat. Terebélyes, kövér és puha, a végtagjai azonban hosszúkásabbak, de szilárdak és vastagok, mert az izmait zsírréteg veszi körül.

A nyirokkeringési rendszere hasonlóképpen jólfejlett. A bőséges nyirok hozzájárul a test térfogatához, és a szövetek szivacsosságához. Mint ahogy a szangvinikus típus piros arcú a "vértöbbletétől", a nyirok a flegmatikusnak sápadt arcszínt kölcsönöz. A flegmatikus ember nyugodt, békés és türelmes, nem egykönnyen veszi rá magát a fizikai aktivitásra, viszont kedveli a beltéri, nyugodt életstílust.

A flegmatikus típusok szívesen esznek, számukra a mennyiség sokkal fontosabb, mint a minőség. A tápanyagban gazdag ételek és szószok, tésztafélék a kedvencei. Ez a túlzásba vitt étkezés azonban az emésztőmirigyek kimerüléséhez vezet (máj és hasnyálmirigy elégtelenség), valamint az emésztőmirigyek megnagyobbodnak, (gyomor, epehólyag, belek - székrekedés). A nyirokkeringési rendszer problémái, mint például a mirigy gyulladás, az angina, a cellulitisz, szintén gyakran érintik a flegmatikusokat.


Az elemek

Minden vérmérséklet megfelel a négy elem egyikének: levegő, föld, tűz és víz. A szangvinikus típusok mozgékonyak és szabadok mint a levegő, a melankolikus típusok vaskosak és súlyosak mint a föld, a kolerikus típusok élettel teliek és aktívak mint a tűz, a flegmatikus típusok pedig békések és "nyugodtak mint a tó felszíne".

Egy-egy elemnek megfelelni azonban nem csak azt jelenti, hogy valaki rendelkezik az adott elem tulajdonságaival, de azt is, hogy vonzódik mindahhoz, ami hasonló tulajdonságú. Így a flegmatikus személy szeret a patakparton, egy tó mellett, vagy a nyílt tengeren időzni. A vízterápiák, a termálfürdők, vagy hasonló kezelések jó hatást gyakorolnak rá.

Az úszás a kedvenc fizikai aktivitása. Értékeli a folyékony halmazállapotú ételeket (levesek, folyósabb pudingok, szószok), és jobban reagál a gyógynövényekből készült teákra, mint a hasonló eredetű tablettákra. A különböző masszázstípusok közül a nyirokmasszázs a legjobb hatású. A tenger gyümölcsei, mint például a halak, algák, stb., jót tesznek neki, mert az általuk tartalmazott jód stimulálja a pajzsmirigyet, és így serkenti a lassú anyagcseréjét.

A kolerikus emberek eleme a tűz. Nem nagyon lelkesednek a vízért, de vonzódnak mindenhez, ami száraz és meleg - éppen olyan mint az ő elemük. Kedvelik a testmozgást és a vele járó felhevülést. A kezelések közül a napozás, a forró levegő (szauna) és a meleg nyomókötések hatékonyak, valamint a kivonatok alkalmazása (mustáros borogatások). A gyógynövények kapszula, vagy tabletta formájában alkalmazandóak.

A kolerikusok kedvelik az erősen fűszerezett, száraz húsokat (inkább a grillezett húsokat mint a hússzószt, húslevest, inkább a kenyeret, mint a kását). Mivel jellemző rájuk az izomzat jólfejlettsége, a masszázs jól hat rájuk.

Minden, ami a levegővel kapcsolatos, különösen jól megy a szangvinikus típusnak: séta, gyalog- vagy biciklitúrák, aktivitás a friss levegőn. Beszívni a friss, vidéki levegőt, akár az erdőben, akár a tengerparton, különösen, ha a szél fúj, sokkal jobban működik, mint a napozás, vagy a vízterápiák. Élvezi a légzőgyakorlatokat.

A gyógynövények belégzett pára, vagy gőzfürdő formájában hatnak rá a legjobban. A szangvinikus típus nagyon kevés táplálékkal is megvan, feltéve, hogy elég tápláló levegőt kap más tevékenységei által, máskülönben hajlamos a túlevéssel való kompenzációra.

A melankolikus típusoknak a föld elemhez van affinitásuk és jól reagálnak az iszappakolásokra, a vulkanikus talajra, valamint a gyógyító földből készült nyomókötésekre. A táplálkozásuknak ásványi sókban gazdagnak kell lennie. A gyógynövények tabletta, vagy kapszula formában a legmegfelelőbbek.

Mivel az idegrendszer az elsődleges fontosságú, a reflexzóna masszázsok különösképpen javallottak, miként bármiféle relaxációs módszer is. A melankolikus embereknek eleget kell aludniuk. Nincsenek oda a monoton és ismétlődő fizikai aktivitásért (mint például a súlyemelés), de szeretnek mindenféle sportot, ami stimuláló és változatos; ilyenek például a tenisz és a csapatjátékok.


Ezt a sematikus leírást természetesen a gyakorlati alkalmazás során finomítani kell. A vízterápia nem csak a flegmatikus emberekre hat jótékonyan. Más vérmérsékletekre is jótékonyan adaptálható. Így, míg az elembe való teljes alámerülés (például úszás a tengerben) nagyon jótékony hatású a flegmatikusra, a szangvinikus jobban fog reagálni a zuhanyra, a melankolikus pedig még annál is kevesebb vizes dolgot igényel (például vizes nyomókötéseket), a kolerikus pedig a szauna forró gőzét részesíti előnyben.

Egy további fontos szempont, amire a terápia során figyelni kell, hogy a hasonlóak vonzzák, a különbözőek pedig taszítják egymást. Ezért soha nem szabad olyan terápiát javasolni, amely egy ellenkező vérmérsékletű emberhez illik igazán.

Például nem lenne jó megtiltani egy szangvinikus embernek, hogy társaskapcsolatot teremtsen, a kolerikusnak, hogy fizikai aktivitást végezzen, nem lenne jó a flegmatikust sporttal, vagy kimerítő masszázzsal kínozni, avagy a melankolikustól megtagadni bármiféle serkentő jellegű tevékenységet (nincs olvasás, nincs szórakozás, nincs éjszakai élet). Ez károsítaná az egészségüket.

A vérmérséklet, testfelépítés, az elemek és az életstílus közötti kapcsolatok megmagyarázzák, hogy a kezelések miért nem hatnak azonos módon minden betegre. A meleg és száraz gyógynövények, mint a rozmaring (Rosmarinus officinalis) és a kakukkfű (Thymus vulgaris) jobban hatnak a kolerikus személy meleg és száraz vérmérsékletére, ám kevésbé a szangvinikus személy nedves és meleg vérmérsékletére, de egyáltalán nincs hatásuk - vagy csak elenyésző - a flegmatikus, vagy a melankolikus hideg vérmérsékletére.

Vagy: a víz elemhez való affinitásától függően egy tengerparti tartózkodás kivételesen jó hatású egy flegmatikus személy esetében, de sokkal kevésbé jó a melankolikusnak, akit esetleg túlstimulál a jód. Ezzel szemben a hegyi levegő kis oxigén tartalma jót tesz a kolerikus és melankolikus embereknek, de nyugtalanítja a flegmatikusokat.

Szomorú, hogy ezen összefüggések ismerete jóformán elveszett. Pedig ennek a tudásnak nagy haszna lenne, nem csak a terápiákban, de abban is, hogy jobban megismerjük önmagunkat, többet érjünk el az életben, mégpedig saját magunk temperamentumának és elemének megfelelően.